Szemlélet

Szeretnénk, ha mosoly kerülne az arcodra, ha arra gondolsz, hogy otthon vár a kutyád.
Nade ez nem ilyen egyszerű, mert a négylábúink sokszor nem úgy viselkednek, ahogyan az nekünk tetszene. Biztosan nem értik, mit szeretnénk tőlük. Vagy inkább mi nem értjük a jelzéseiket?


                Kutyuljuk ki együtt,

mit is szeretnétek valójában, és hogyan kommunikáljatok hatékonyan egymással a négylábú társaddal.


Alapvetően jutalmazásos alapon, pozitív megerősítéssel dolgozunk, de úgy véljük, hogy minden gazdának tudnia kell gátolnia és kizökkentenie ebét a kényes szituációkban, így ez sem elhanyagolható a képzések során. A gazdák megtanulják irányítani, formálni a kutyájukat, de ha a helyzet megkívánja, akkor bizony a határozott fellépést is el kell sajátítani, hiszen bármennyire is szeretnénk ezt hinni, kizárólag szeretettel bizony nem lehet kutyát nevelni.

  

Szemléletünknél említhetnénk nagy neveket, szemléleteket, elterjedt, divatos megnevezésű módszereket, de egyik sem fedné le valójában a szemléletünket.. Nyitott szemmel járunk a világban, folyamatosan képezzük magunkat több területen, ezzel elősegítve, hogy minden kutya számára a lehető legjobb módszert tudjuk kiválasztani.

Hisszük, hogy nincs olyan módszer, amely egyetemesen minden ebnek megfelel. Valakinek ez jön be, a másiknak az. Van akivel szigorúbbnak kell lenni, de olyan is van, akit abban kell támogatni, hogy lépjen ki a lábunk mögül. Ezen a példán is látszódik, hogy nem lehet ugyanúgy, ugyanazzal az elvvel nevelni minden egyedet.


Kik vagyunk mi?

Kardos Henrietta vagyok, a TóParty Kutyasuli(k) vezetője.

Azt hiszem, soha nem volt kérdés, hogy a kutyázás lesz az életem középpontjában egyszer. Édesapám kutyás nyomozóként szolgált nyugdíjazásáig, így már pár évesen is tátott szájjal néztem, ahogyan kiképzik ezeket a csodálatos ösztönlényeket. Az akkori - '90-es évek - szolgálati kutyás kiképzés már akkor megérintett és tátott szájjal néztem, hogy miket tudnak elmagyarázni a kutyáknak, majd hogyan dolgoznak együtt dolgozni velük. Amikor csak tehettem, akkor ott voltam a tréningeken. (Persze, amit megtanultam, azt egyből próbáltam átültetni az első kutyám életébe, aki egy szálkás szőrű tacskó volt... :) )

Ahogy teltek az évek, egyre több dolgot próbáltam megtanulni egyes módszerekről, fajtákról, sportokról. Mivel ekkor már Édesapám nyugdíjba vonult, ezért egyre inkább a családi kutyázás felé fordultam, de a szolgálati kutyás szemlélet mindig is meghatározó maradt a gondolataimban.

A végső lökést a visszafordíthatatlan kutyás élet felé egy kis bull-mix hozta meg az életembe. Mirát 2016 januárjában fogadtam örökbe, majd 1 hónappal később a másik felem is örökbefogadásra adta a fejét, így érkezett hozzánk egy drótszőrű német vizsla is, Nesztor. Mindketten 1 év körüliek voltak ekkor.

Mirával kezdtem el aktívan dolgozni, akkor már saját módszerrel. Pár hónappal később becsatlakoztunk egy Tükör módszeres iskolába, a Jócsontok Fehérvári Kutyasuliba, ahol már az elejétől kezdve nem titkolt cél volt, hogy szeretnék oktatni. Erre nem sokkal később lehetőséget is kaptam, amiért nagyon hálás vagyok  

A tükör módszer mellett igyekeztem továbbra is többféle szemléletet tanulmányozni. Újra visszatértem a gyerekkoromat olyan nagyon meghatározó szolgálati kutyás kiképzés és hagyományos kutyázáshoz is. A "poroszosabb módszerek" mellett megismerkedtem a csak pozitív megerősítéssel dolgozó elvekkel, valamint a "do as i do"-val, jártam elismert Obedience versenyzők szemináriumain stb.

Mindeközben Mirával K99-es vizsgarendszerben vizsgáztunk engedelmességi, és ügyességi ágazatokban. Ebből viszont hiányzott valami nekem, így keveredtünk el az Obedience sport irányába. Nagyon jól tettük, a mai napig mondhatom, hogy "szerelemsport" minden szemszögből. Mint minden nagy szerelem, így ez is elég makacs és kitartó, így jelenleg is Obedience sportban igyekszünk minél jobb eredményeket elérni. Túl vagyunk sikereken, kisebb-nagyobb bukásokon, de ez mind kell ahhoz, hogy fejlődjünk, megmaradjon a kutyázás iránti alázat és persze a jobbá válás motivációja.

A Mirával, Nesztorral és a sulin töltött évek után már tisztán kezdett körvonalazódni bennem, hogy egyik módszer sem "tisztán jó", vagy "tisztán rossz", mert mindegyikben van olyan gondolat/elv, amivel tudok azonosulni. Ezek tudatában alkottam meg a "Balance módszert", ami egy rendkívül komplex szemlélet. 

A módszer kutyás gondolkodásmódot ad, átalakítja az életbe tudatlanul bevitt rossz rutinokat, megmutatja, hogy hogyan gondolkodik egy kutya és mi hajtja belülről. Első hallásra igen so(k), általában karikás szemekkel néznek rám 1-1 elmélet után a gazdik, de amikor elkezdik működtetni, akkor sorra jönnek a felismerések és eredmények, így rájönnek, hogy megéri a befektetett energia és tudatosság.



Kardos Milán (Mil) vagyok, Heni másik fele és a suli társtulajdonosa.  

Henivel mindig is arra törekedtünk, hogy alkothassunk és saját ötletet valósítsunk meg, ezért is jött létre a TóParty Kutyasuli. Az iskola szakmai részét a lányok alakítják, de rutinos gazdaként én is amellett érveltem, hogy jókedvű kutyázást, és élhető, mindennapi tudást adjunk a hozzánk érkező embereknek. Úgy érzem, jó úton vagyunk.

A szakmaiság mellett számomra az a legfontosabb, hogy igényes, szép környezetbe érkezhessetek szőrös barátoddal, ez az a szegmens, amiért én felelek.

Én alakítom ki a pályákat, tartom azokat rendben, valamint az egész terület megtervezése és kialakítása a fő projektem. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy lehetne még jobb, még sokoldalúbb a terület kihasználtsága, miket telepítsünk még az üres helyekre. Már biztosan rájöttetek, hogy akkor érzem magam a legjobban, ha kézzel foghatót alkothatok és valljuk be, egy Kutyaiskola felépítése bőven ad erre lehetőséget. Mindemellett, ha a lányok valamilyen plusz eszközt, akadályt szeretnének az óráikba beépíteni, akkor hozzám fordulnak, együtt kitaláljuk, majd elkészítem nekik.   

Természetesen én sem maradtam kutya nélkül, és a többiekhez hasonlóan, nekem is a gyerekkoromból indult a kutyás élet. Először, Henihez hasonlóan egy szálkásszőrű tacskóm volt, aki igen sok tanulságos élményt adott nekem már gyerekként is. Akinek volt már, az biztosan tudja, hogy nem egyszerű kutyafajta. A kis miniatűr raptor után érkezett az életembe Szena a rövid szőrű német vizsla lány, ekkor alakult ki a fajta iránti szeretetem, ami azóta sem múlt el.

Több, mint 4 éve fogadtam örökbe Nestort a hippi drótos német vizsla fiút a Futrinkàtól. Ő Mira mellett a másik kutyánk. Ő is rengeteg mindenre megtanított, hiszen minden kutya más és más személyiség, de úgy érzem, hogy Nestor igazi szőrös társam, mindig meg tud nevettetni a mai napig is.   

Oktatóink

Berczi Annamária (Anami) vagyok, a TóParty Kutyasuli oktatója.

Az első kutyámat, egy németjuhász keveréket 13 évesen vittem haza a szomszéd utcából a kabátomba bújtatva, hogy meg ne fázzon. Ő sokáig velünk élt, de csak a kertben, a házba nem volt bejárása. Az első testközeli kutyás élményem csak később, tíz évvel ezelőtt talált meg, amikor Forez, a 10 hetes kan beauceron beköltözött a lakásunkba és - bármennyire is közhelyes - megváltoztatta az életemet. A következő években őt követte Icone, a szuka beauceron, majd Chada, alias Sanyika, az amúgy szuka harlequin beauceron. Mellettük gyorsan kellett tanulnom, hirtelen lettem "sokkutyás".

Később besétált az életembe Debra, a kajla fekete labrador (és a gazdája J), aki egy egészen új színt hozott a beauceronos makacsságok közé. Többet jártunk fürdeni, egyre több labdánk lett. Majd egy hirtelen betegség kapcsán elvesztettem Forezt, a kutyát, akik az angyalok küldtek. Gyermekem született, felújítottuk a nyaralót és Gárdonyba költöztünk. Pár hónap múlva hosszabb dilemmázás után elhoztuk Chazzyt, az akkor 9 hetes kan beauceront. Nem kis vállalás volt egy 5 hónapos gyerek mellé - ezt senki se próbálja ki otthon!

Tudtam, hogy nehéz lesz, de magabiztos voltam, ő már az ötödik kutya, akit nevelek, és hát Sanyika mellett megedzőttem, hiszen ő maga a sátán kutyája. Azt hittem már nem érhet meglepetés - nagyobbat nem is tévedhettem volna... A személyisége, a temperamentuma, az, hogy rá sokkal kevesebb időm jutott, hogy ő kertben nő fel üdülőövezetben és nem egy budapesti futtatóban mind hozzájárultak ahhoz, hogy a mai napig sokat kell még dolgoznunk.

Az elmúlt években a kutyáimmal jártam különböző engedelmes oktatásokra, több iskolával és oktatóval dolgoztunk, kipróbáltuk az agility-t. Henivel a városi tréningen találkoztam, amikor Chazzyel bejelentkeztem. Ekkorra már túl voltunk egy alap- és egy középfokú vizsgán, egészen jól dolgoztunk együtt - zárt pályán. A város egy másik terep, sok az inger, a zaj, nehezebben boldogul.

Számomra a kutyával való foglalkozás, munka és úgy általában az élet egy örök tanulás, folyamatos fejlődés. Szívesen csatlakoztam a csapathoz, örülök, hogy megoszthatom a tapasztalataimat és biztos vagyok benne, hogy rengeteget fogok tanulni!

(Anamival a FutiExtrán, alapfokú képzésen, behívó tréningen és kölyök tanfolyamon találkozhattok személyesen.)


Nagy Vivien vagyok, a suli oktatója. 

Mindig is vágytam egy saját kutyusra, és ez az álom 2016. szeptemberében valóra is vált, amikor megkaptam életem első kiskutyáját Hugót. Hugó egy amerikai staffordshire terrier, ami azért valljuk be nem a legkönnyebben kezelhető kutyafajták közé tartozik, de én szeretem a kihívásokat. Mivel a kis kockafejűm, eléggé nehezen kezelhető volt, mi is elkezdtünk már kölyök korában tréningezést. Kutyaovival kezdtük, majd magánórák keretében próbáltuk kiküszöbölni az aktuális problémákat, ami rengeteg gyakorlással, türelemmel és kitartással többé-kevésbé sikerült is.


Azóta van egy engedelmességi és egy ügyességi vizsgánk, elvégeztük TóParty Kutyasuli városi tanfolyamát, és nemsokára egy behívó tréninget is. Ezeknek köszönhetően én is egyre többet tudtam meg a kutyák kommunikációjáról, viselkedéséről.

Saját tapasztalatból ismerem az érzést, hogy mennyire bosszantó vagy elkeserítő tud lenni, amikor a kutyánk nem úgy viselkedik, vagy nem azt csinálja amit szeretnénk, mert én is éreztem így magam nem is egyszer, de arra is rájöttem, hogyha megvan a kellő elszántság és kitartás, akkor hatalmasat lehet fejlődni gazdi és kutyus részéről egyaránt. Ezért is csatlakoztam a TóParty Kutyasulihoz Heniék segítőjének, mert szeretnék segíteni másoknak akik esetleg hasonló problémákkal küszködnek, mint én anno a saját kutyámmal. 😊

(Vivkóval a FutiExrán, alapfokú és középhaladó tanfolyamon találkozhattok személyesen.)





Gaborják-Kele Dóri vagyok, a suli Oktatója.

Gyerekként sosem volt kutyánk, de nem is vágytunk rá a testvéreimmel pár balul elsült találkozásnak köszönhetően. Utólag azt gondolom, meg kellett érnem a kutyámmal való találkozásra.

Ennek fényében sokáig halogattam, hogy férjem kérésére legyen egy négylábúnk. Nem szerettünk volna tenyésztőtől vásárolni, hozzánk közelebb áll az örökbefogadás, ezért emellett döntöttünk 2019 év elején. A nyár kezdetén már aktív kapcsolatban voltunk a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesülettel, ahonnan nem sokkal később elhoztuk Cirkát, az akkor 2,5 éves golden retriever kislányt.

Cirka minden értelemben óriási kihívás volt, hiszen bizonytalan, félős, érzékeny kutya volt, akinek az új életében minden kis lépés óriási mérföldeknek tűnt. Kissé kétségbeesett találtunk rá a TóParty Kutyasulira, ahol minden segítséget megkaptunk ahhoz, hogy a traumatizált kutyánk egy jól szocializált, engedelmes, felszabadult kutya legyen. Gyakorlatilag az összes tanfolyamon voltunk, leszámítva persze a kölyök tanfolyamot, a mindennapjaink részévé vált a kutyasuli.

Időközben a férjem is szeretett volna egy kutyát, hiszen hamar kiderült, hogy Cirka inkább az én kutyám, velem szeret és tud felszabadultan dolgozni. 2020 októberében érkezett az életünkbe Bundás Bandi, az akkor 4 éves golden retriever kan. Bandival is bőven akadtak kihívások, de ezt már jóval felkészültebben vártuk.

Sportkutyás kalandjaim első mérföldköve az volt, amikor láttam Henit és Mirát a sulin egy obedience edzést csinálni. Lenyűgöző volt a kutya és ember közötti összhang, és azt gondoltam, ez lehet az a kutyás sport, amiben mindketten megtalálhatjuk magunkat a kutyámmal. Azóta számtalan kihíváson, nehézségen vagyunk túl, az életem és mindennapjaim része lett a sport és a tréningek. Nagyon hálás vagyok, hogy sportolhatok a kutyámmal, és megtapasztalhatom azt a különleges kapcsolatot, amit a sport által nyertünk. Cirkával két kezdő szintű Kitűnő minősítést szereztünk, a 2021-es Országos Bajnokságon 5. helyezést értünk el. Készülünk a további versenyekre, vizsgákra.

A szabadidőmben is gyakran kutyázom, többször utaztunk belföldön és külföldre egyaránt a kutyáinkkal. A kutyázást egy állandó tanulásként szemlélem: folyamatosan igyekszem képezni magam. Kedvenc témám egyértelműen az engedelmesség, amit nem csak a versenysportban tartok fontosnak, hanem a mindennapos együttélés során is. 

Célom, hogy segíthessem a hozzánk forduló gazdákat, és kísérjem őket azon az úton, ahol rálelnek a harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatra, ami semmi mással össze nem hasonlítható.  

Lépj velünk kapcsolatba