Szemlélet

Szeretnénk, ha mosoly kerülne az arcodra, ha arra gondolsz, hogy otthon vár a kutyád.
Nade ez nem ilyen egyszerű, mert a négylábúink sokszor nem úgy viselkednek, ahogyan az nekünk tetszene. Biztosan nem értik, mit szeretnénk tőlük. Vagy inkább mi nem értjük a jelzéseiket?

Nem is vesszük észre, mennyire félrekommunikálunk, mennyire érthetetlen a mi nyelvünk, testbeszédünk négylábúnk számára. A rossz kommunikációnak persze meglesz a maga bosszantó megnyilvánulása.
A kutyánk különöző """"neveletlen""" dolgokkal rukkol elő: ugat mindenkire, rágja a cipőnket, felugrál a családtagokra, nem tudjuk nyugodtan sétáltatni ...stb.

A fő célunk, hogy ezek a félreértések megszűnjenek.

           Kutyuljuk ki együtt,

mit is szeretnétek valójában, és hogyan kommunikáljatok hatékonyan egymással a négylábú társaddal.

Alapvetően jutalmazásos alapon, pozitív megerősítéssel dolgozunk, de úgy véljük, hogy minden gazdának tudnia kell gátolnia és kizökkentenie ebét a kényes szituációkban, így ez sem elhanyagolható a képzések során. A gazdák megtanulják irányítani, formálni a kutyájukat, de ha a helyzet megkívánja, akkor bizony a határozott fellépést is el kell sajátítani, hiszen bármennyire is szeretnénk ezt hinni, kizárólag szeretettel bizony nem lehet kutyát nevelni. 

Az elveink alappillérei:

- Megértés
- Türelem
- Következetesség

Szemléletünknél említhetnénk nagy neveket, szemléleteket, elterjedt, divatos megnevezésű módszereket, de egyik sem fedné le valójában a szemléletünket.. Nyitott szemmel járunk a világban, folyamatosan képezzük magunkat több területen, ezzel elősegítve, hogy minden kutya számára a lehető legjobb módszert tudjuk kiválasztani.
Ugyanis hisszük, hogy nincs olyan módszer, amely egyetemesen minden ebnek megfelel. Valakinek ez jön be, a másiknak az. Van akivel szigorúbbnak kell lenni, de olyan is van, akit abban kell támogatni, hogy lépjen ki a lábunk mögül. Ezen a példán is látszódik, hogy nem lehet ugyanúgy, ugyanazzal az elvvel nevelni minden egyedet.


Kik vagyunk mi?


Bölcskei-Molnár Henrietta vagyok, a TóParty Kutyasuli vezetője.

Azt hiszem, soha nem volt kérdés, hogy a kutyázás lesz az életem középpontjában egyszer. Édesapám kutyás nyomozóként szolgált nyugdíjazásáig, így már pár évesen is tátott szájjal néztem, ahogyan kiképzik ezeket a csodálatos ösztönlényeket. Az akkori - '90-es évek - szolgálati kutyás kiképzése azonban kissé durva volt számomra, úgy éreztem, hogy lehet őket máshogyan is nevelni. Ezt az érzésemet igyekeztem a család dobermann tenyészetén gyakorlatba is átvinni, akkor még kisebb-nagyobb sikerekkel... :)

A végső lökést a visszafordíthatatlan kutyás élet felé egy kis bull- mix hozta meg az életembe. Mirát 2016 januárjában fogadtam örökbe, majd 1 hónappal később a másik felem is örökbefogadásra adta a fejét, így érkezett hozzánk egy drótszőrű német vizsla is, Nesztor. Mindketten 1 év körüliek voltak ekkor.

Mirával kezdtem el aktívan dolgozni, akkor már saját módszerrel. Pár hónappal később becsatlakoztunk egy Tükör módszeres iskolába, a Jócsontok Fehérvári Kutyasuliba, ahol már az elejétől kezdve nem titkolt cél volt, hogy szeretnék oktatni. Erre nem sokkal később lehetőséget is kaptam, amiért nagyon hálás vagyok 

A tükör módszer mellett igyekeztem többféle szemléletet tanulmányozni. Újra visszatértem a gyerekkoromban olyan félelmetesnek tűnő szolgálati kutyás kiképzés és hagyományos kutyázás felé, megismerkedtem a csak pozitív megerősítéssel dolgozó módszerekkel, do as i do-val, jártam elismert Obedience versenyzők szemináriumain stb. Mindeközben Mirával K99-es vizsgarendszerben vizsgáztunk engedelmességi, és ügyességi ágazatokban. Jelenleg Obedience sportban igyekszünk minél jobb eredményeket elérni. A Mirával és a sulin töltött évek után már tisztán kezdett körvonalazódni bennem, hogy egyik módszer sem "tisztán jó", vagy "tisztán rossz", mert mindegyikben van olyan gondolat/elv, amivel tudok azonosulni.

Módszertől, szemlélettől függetlenül oktatói tanulásom során kiemelt figyelmet fordítottam a kutyakommunikációra, testbeszédük értelmezésére, így az engedelmességi irányvonal mellett ebben képeztem magam leginkább. A tanulás persze egy soha véget nem érő folyamat kutyásként, így a mai napig igyekszem a megfelelő alázattal szemlélni, tanulni. 


Kardos Milán (Mil) vagyok, Heni másik fele és a suli társtulajdonosa.  

Henivel mindig is arra törekedtünk, hogy alkothassunk és saját ötletet valósítsunk meg, ezért is jött létre a TóParty Kutyasuli. Az iskola szakmai részét a lányok alakítják, de rutinos gazdaként én is amellett érveltem, hogy jókedvű kutyázást, és élhető, mindennapi tudást adjunk a hozzánk érkező embereknek. Úgy érzem, jó úton vagyunk.

A szakmaiság mellett számomra az a legfontosabb, hogy igényes, szép környezetbe érkezhessetek szőrös barátoddal, ez az a szegmens, amiért én felelek.

Én alakítom ki a pályákat, tartom azokat rendben, valamint az egész terület megtervezése és kialakítása a fő projektem. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy lehetne még jobb, még sokoldalúbb a terület kihasználtsága, miket telepítsünk még az üres helyekre. Már biztosan rájöttetek, hogy akkor érzem magam a legjobban, ha kézzel foghatót alkothatok és valljuk be, egy Kutyaiskola felépítése bőven ad erre lehetőséget. Mindemellett, ha a lányok valamilyen plusz eszközt, akadályt szeretnének az óráikba beépíteni, akkor hozzám fordulnak, együtt kitaláljuk, majd elkészítem nekik.   

Természetesen én sem maradtam kutya nélkül, és a többiekhez hasonlóan, nekem is a gyerekkoromból indult a kutyás élet. Először, Henihez hasonlóan egy szálkásszőrű tacskóm volt, aki igen sok tanulságos élményt adott nekem már gyerekként is. Akinek volt már, az biztosan tudja, hogy nem egyszerű kutyafajta. A kis miniatűr raptor után érkezett az életembe Szena a rövid szőrű német vizsla lány, ekkor alakult ki a fajta iránti szeretetem, ami azóta sem múlt el.

Több, mint 4 éve fogadtam örökbe Nestort a hippi drótos német vizsla fiút a Futrinkàtól. Ő Mira mellett a másik kutyánk. Ő is rengeteg mindenre megtanított, hiszen minden kutya más és más személyiség, de úgy érzem, hogy Nestor igazi szőrös társam, mindig meg tud nevettetni a mai napig is.   

Oktatóink

Berczi Annamária vagyok, a TóParty Kutyasuli oktatója.

Az első kutyámat, egy németjuhász keveréket 13 évesen vittem haza a szomszéd utcából a kabátomba bújtatva, hogy meg ne fázzon. Ő sokáig velünk élt, de csak a kertben, a házba nem volt bejárása. Az első testközeli kutyás élményem csak később, tíz évvel ezelőtt talált meg, amikor Forez, a 10 hetes kan beauceron beköltözött a lakásunkba és - bármennyire is közhelyes - megváltoztatta az életemet. A következő években őt követte Icone, a szuka beauceron, majd Chada, alias Sanyika, az amúgy szuka harlequin beauceron. Mellettük gyorsan kellett tanulnom, hirtelen lettem "sokkutyás".

Később besétált az életembe Debra, a kajla fekete labrador (és a gazdája J), aki egy egészen új színt hozott a beauceronos makacsságok közé. Többet jártunk fürdeni, egyre több labdánk lett. Majd egy hirtelen betegség kapcsán elvesztettem Forezt, a kutyát, akik az angyalok küldtek. Gyermekem született, felújítottuk a nyaralót és Gárdonyba költöztünk. Pár hónap múlva hosszabb dilemmázás után elhoztuk Chazzyt, az akkor 9 hetes kan beauceront. Nem kis vállalás volt egy 5 hónapos gyerek mellé - ezt senki se próbálja ki otthon!

Tudtam, hogy nehéz lesz, de magabiztos voltam, ő már az ötödik kutya, akit nevelek, és hát Sanyika mellett megedzőttem, hiszen ő maga a sátán kutyája. Azt hittem már nem érhet meglepetés - nagyobbat nem is tévedhettem volna... A személyisége, a temperamentuma, az, hogy rá sokkal kevesebb időm jutott, hogy ő kertben nő fel üdülőövezetben és nem egy budapesti futtatóban mind hozzájárultak ahhoz, hogy a mai napig sokat kell még dolgoznunk.

Az elmúlt években a kutyáimmal jártam különböző engedelmes oktatásokra, több iskolával és oktatóval dolgoztunk, kipróbáltuk az agility-t. Henivel a városi tréningen találkoztam, amikor Chazzyel bejelentkeztem. Ekkorra már túl voltunk egy alap- és egy középfokú vizsgán, egészen jól dolgoztunk együtt - zárt pályán. A város egy másik terep, sok az inger, a zaj, nehezebben boldogul.

Számomra a kutyával való foglalkozás, munka és úgy általában az élet egy örök tanulás, folyamatos fejlődés. Szívesen csatlakoztam a csapathoz, örülök, hogy megoszthatom a tapasztalataimat és biztos vagyok benne, hogy rengeteget fogok tanulni!

(Anamival a felügyelt kutyafuttatón, alapfokú képzésen, behívó tréningen és kölyök tanfolyamon találkozhattok személyesen.)


Nagy Vivien vagyok, a suli oktatója. 

Mindig is vágytam egy saját kutyusra, és ez az álom 2016. szeptemberében valóra is vált, amikor megkaptam életem első kiskutyáját Hugót. Hugó egy amerikai staffordshire terrier, ami azért valljuk be nem a legkönnyebben kezelhető kutyafajták közé tartozik, de én szeretem a kihívásokat. Mivel a kis kockafejűm, eléggé nehezen kezelhető volt, mi is elkezdtünk már kölyök korában tréningezést. Kutyaovival kezdtük, majd magánórák keretében próbáltuk kiküszöbölni az aktuális problémákat, ami rengeteg gyakorlással, türelemmel és kitartással többé-kevésbé sikerült is.


Azóta van egy engedelmességi és egy ügyességi vizsgánk, elvégeztük TóParty Kutyasuli városi tanfolyamát, és nemsokára egy behívó tréninget is. Ezeknek köszönhetően én is egyre többet tudtam meg a kutyák kommunikációjáról, viselkedéséről.

Saját tapasztalatból ismerem az érzést, hogy mennyire bosszantó vagy elkeserítő tud lenni, amikor a kutyánk nem úgy viselkedik, vagy nem azt csinálja amit szeretnénk, mert én is éreztem így magam nem is egyszer, de arra is rájöttem, hogyha megvan a kellő elszántság és kitartás, akkor hatalmasat lehet fejlődni gazdi és kutyus részéről egyaránt. Ezért is csatlakoztam a TóParty Kutyasulihoz Heniék segítőjének, mert szeretnék segíteni másoknak akik esetleg hasonló problémákkal küszködnek, mint én anno a saját kutyámmal. 😊

(Vivkóval a felügyelt kutyafuttatón, alapfokú és középhaladó tanfolyamon találkozhattok személyesen.)


Tóth Sára vagyok, a TóParty Kutyasuli futiőre.

Ha valami stabil pont volt eddigi rövidke életem során, akkor azok a kutyák voltak. Egészen kiskoromtól kezdve vagy plüss, vagy rajzolt, vagy valódi szőrös, szuszogó formájukban ott voltak mellettem. De talán a legnagyobb löketet egy rajzfilm adta, amiben többek között gyönyörű akiták rohangáltak és már akkor eldöntöttem, nekem egyszer lesz egy ilyenem!

Az első kutya 7 éves koromban került hozzánk, egy angol cocker spániel személyében. Aristonnak hívták, egy nagyon meghatározó élményem volt vele: volt egy klassz rózsaszín sünije, én meg úgy gondoltam milyen jó móka lesz sétálni vele pórázon az udvaron. Majd eldobtam neki a sünit, a spániel mint a golyó elindult én meg a póráz végén utána. Egy nagy sebbel az arcomon tanultam meg, hogy a kutyával való játék nem az én gondolataim szerint működik 😄

Teltek-múltak az évek, de a kutyák mindig mellettem voltak. 

Az igazi saját kutya 2009-ben került az életembe. Maci, egy amerikai akita volt. Az akiták egygazdis kutyák, ezt ő meg is mutatta. Nagyon makacs, önfejű, kemény kutya volt. Voltunk kutyasuliban is, de nekem nagyon nem volt szimpatikus az oktatók hozzáállása a kutyákhoz, így inkább otthon tanítgattam több-kevesebb sikerrel.

Az élet úgy hozta, hogy a kedvesemmel Velencére költöztünk. A kertes ház adta a löketet, hogy ide bizony kutya kell. Habár még mindig csodálattal nézem a szánhúzókat, családbarát kutyát akartunk. Visszatértem a kezdetekhez és spánielt választottunk.

 Ezúttal sokkal tudatosabb akartam lenni és még a kutyus érkezése előtt szétnéztem a környéken és örömmel bukkantam rá a Tóparty Kutyasulira. Hozzánk került Jonatán, akivel azóta már túlvagyunk egy Kölyök és egy Alapozó tanfolyamon, ősszel pedig megyünk Behívóra. A tanfolyamok számából és az ott töltött időből látszódik, hogy ez a suli az, amit igazából mindig is kerestem. A kutyákhoz való hozzáállás és szeretet példaértékű számomra. Határtalan örömmel fogadtam mikor Heniék felkértek, hogy legyek futiőr.

Célom az, hogy minél többet tanulhassak a kutyákról és a kutyázásról, minél jobb gazdija lehessek a kis punknak :)

(Sárival a felügyelt kutyafuttatón találkozhattok személyesen.)


Sárvári-Böröcz Dóra vagyok a TóParty kutyasuli FutiŐre.

Gyerekkorom óta vágytam saját kutyára, akit a társamnak tekinthetek.

Erre 32évet kellett várnom. 2018. március 30-án végre kutyatulajdonos lehettem, egy krém színű golden retriever volt az álmom. Lenke személyében viszont egy goldi-labi keverék kutyusra leltem, mert akkor még nem voltam tisztában a tenyésztő és a szaporító fogalmával. Ma már mindenkinek felvilágosulva tudnék mesélni miért válasszunk MINDENKÉPPEN tenyésztőtől kutyát.

Elindult tehát közös kis életünk EszetLenke kisasszonnyal. Sok mindent tanultam és tanítottam neki. Rengeteg tanfolyamot jártunk már ki és még nagy út áll előttünk. Még több tanfolyam van betervezve és most készülünk egy terápiás kutya képzésren is.

Szabadidőnkben futóversenyekre és akadályversenyekre is készülünk. Mióta futiőrködöm minden héten a szombati napot várom a legjobban. Imádom, ahogy a kutyák játszanak és rengeteget tanulok a kutyakommunikációról. Nagyon feltöltenek ezek a kis szőrös gyerekek.

Remélem még sokáig a csapat tagja lehetek és talán egyszer még az oktatói státusszal is megpróbálkozom!



(Dórival a felügyelt kutyafuttatón találkozhattok személyesen.)



Antal Franciska vagyok, az iskola tanuló oktatója és futiőre.

Szüleimnek köszönhetően születésem óta kutyákkal vagyok körülvéve, amiért igen hálás vagyok, hiszen nem lenne kerek az életem nélkülük. Számomra egyértelmű, hogy mindig volt, van és lesz egy négylábú barátom, akiért felelősséggel vagyok.


2013-ban az utamba sodort az élet egy igen csúnyácska kisfiút. Ő Drazsé, a sharpei keverék kiskutyám. Nos, akkor még nem tudtam, milyen fába vágtam a fejszém.


Mazsolás Drazsé az örök lázadó. De pont ettől izgalmasak a mindennapjaink. Mindig mutat valami újat. Túl vagyunk egy alapfokú tanfolyamon, középfokú tanfolyamon, behívó tréningen, vàrosi tréningen, haladón és valószínűleg itt még nem állunk meg. Imádok minden közös programot vele.

Régóta nem titkolt vágyam volt, hogy kutyákkal foglalkozhassak, így ez számomra egy nagy lehetőség, hogy a Tóparty kutyasuli csapatának tagja lehetek. 

(Francival a felügyelt kutyafuttatón, alapfokú- és középhaladó oktatásokon találkozhattok személyesen.) 



Pristyák Andi vagyok, a TóParty kutyasuli FutiŐre

Egy budapesti panelház 7. emeletén nőttem fel, viszont sokat jártunk vidéki unokatestvéreimhez, akik falun, sőt tanyán nőttek fel különféle állatok között. Akkor eldöntöttem, hogy én is kertes házban fogok élni és kutyám biztosan lesz. 


Amikor Budaörsre költöztem, kis kertes házba, nem volt kérdés, hogy legyen-e kutyám. Lett! Egy puli keverék került hozzám, mely puliságát meghazudtolva egyenes szőrű volt. Ő szigorúan kertben lakott, de jól is érezte ott magát, hiszen majdnem 18 évig élt. Pedig nagyon pici területe volt. Sétálni nem sokat vittem, mert minden nagyobb kutyát meg akart támadni és akkoriban még nem igazán vitték a kutyákat suliba, én sem tudtam, mit kell vele tenni. Egy idő után nem mertem vele utcára menni...

Amikor elment, úgy döntöttem, hogy abba a pici kertbe nem fogadok be még egy kutyát, úgysem tudok vele eleget foglalkozni, így évekig kutya nélkül éltem.

2 évvel ezelőtt Gárdonyba költöztem és elindult a fejemben a vezérhangya, hogy ide már jöhetne egy kutya. 1 év tanakodás után megtaláltam Dokit, aki szintén keverék. Valószínűleg labrador és vizsla lakik benne. Olyan is, tele energiával, öntörvényűséggel, makacssággal, szertelenséggel. És rengeteg szeretettel!

Tudtam, hogy mindenképpen okítani kell, illetve mielőbb kutyák közé vinnem, hogy szocializálódjon. Szerencsére hamar ráakadtam a TóParty kutyasulira, és eleinte azon izgultam, hogy ki ne tiltsák az én szertelen, neveletlen kölökkutyámat. Természetesen nem tették, viszont a futikon minden alkalommal ott voltunk, és amint lehetett beiratkoztunk a kölyök tanfolyamra, melyet legnagyobb meglepetésemre sikeresen elvégeztünk. Ezen felbuzdulva tovább léptünk, az alapozó és a középhaladó után most már a haladóra járunk nagy buzgalommal és örömmel. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért Heniéknek! Rengeteget tanultunk, elképesztő, hogy közel 1 év alatt hova jutottunk! Öröm vele dolgozni, játszani. Mindezt kapcsolatunk is meghálálja! Ő nem "csak" a kutyám, ő családtag!

A futikat nagyon szeretem, minden kutya számomra egy kis csoda, örülök, hogy ismerhetem őket és egy kicsit kísérhetem sorsukat. Rengeteget tanulok mindegyiküktől!


Lépj velünk kapcsolatba