A szenvedélyből hivatás lett

Gyerekkorom óta a kutyák világában élek – édesapám kutyás nyomozóként dolgozott, én pedig már kicsiként ámulva figyeltem, milyen elképesztő összhang tud kialakulni ember és kutya között. Ez az élmény annyira meghatározó volt, hogy később sem volt kérdés: ezzel szeretnék foglalkozni.

Mira, a bull-mix szuka és Nesztor, a drótszőrű vizsla hozták el az igazi fordulópontot. Velük kezdtem bele komolyabban a tanulásba, a munkába és a sportkutyázásba, őket 1 éves korukban fogadtuk örökbe.

A Jócsontok Fehérvári Kutyasuliban oktatóként is lehetőséget kaptam, miközben folyamatosan képeztem magam: a szolgálati és hagyományos szemlélettől kezdve a pozitív megerősítésen át egészen az Obedience szemináriumokig.

Mirával K99-ben vizsgáztunk, majd megtaláltuk a nagy szerelmet: az Obedience sportot, amelyben 9 éves koráig aktívan versenyeztünk is. Később a Hoopers is belépett az életembe – mára több mint 30 tanítvánnyal –, és teljesen magával ragadott a távolról kommunikált, finom, precíz együttműködés élménye.

2023-ban érkezett meg Lumi, aki már fiatal kora ellenére is figyelemre méltó Obedience versenykarriert tudhat magáénak: 1 év alatt 3 szintet teljesített kitűnő minősítéssel 2025-ben. A 3 megmérettetésből kettő verseny volt, ahol a dobogó legfelső fokára állhatott. Csodálatos kutya, aki így 2026-ban, mindössze 2,5 évesen már a legmagasabb, 3. szintet fogja gyakorolni – ami ritka és egészen kiemelkedő fejlődési ütem.

Az évek során rájöttem: nincs "egy igaz" módszer. Minden megközelítésben van valami érték, amit érdemes továbbvinni. Így született meg a Balance módszer, amely az iskolánk szakmai alapja.

A Balance megtanít kutyául gondolkodni. Segít felismerni és átalakítani a rossz automatizmusokat, megérteni, mi motiválja a kutyát, és hogyan tudtok valódi együttműködést építeni. A gazdik gyakran néznek rám először kerek szemekkel – de amikor a módszer működésbe lép, jönnek a felismerések, a fejlődés és az igazi "aha!" élmények.

Henivel mindig is arra törekedtünk, hogy alkothassunk és saját ötletet valósítsunk meg, ezért is jött létre a TóParty Kutyasuli. Az iskola szakmai részét a lányok alakítják, de rutinos gazdaként én is amellett érveltem, hogy jókedvű kutyázást, és élhető, mindennapi tudást adjunk a hozzánk érkező embereknek. Úgy érzem, jó úton vagyunk.

A szakmaiság mellett számomra az a legfontosabb, hogy igényes, szép környezetbe érkezhessetek szőrös barátoddal, ez az a szegmens, amiért én felelek.

Én alakítom ki a pályákat, tartom azokat rendben, valamint az egész terület megtervezése és kialakítása a fő projektem. Folyamatosan azon gondolkodom, hogy lehetne még jobb, még sokoldalúbb a terület kihasználtsága, miket telepítsünk még az üres helyekre. Már biztosan rájöttetek, hogy akkor érzem magam a legjobban, ha kézzel foghatót alkothatok és valljuk be, egy Kutyaiskola felépítése bőven ad erre lehetőséget. Mindemellett, ha a lányok valamilyen plusz eszközt, akadályt szeretnének az óráikba beépíteni, akkor hozzám fordulnak, együtt kitaláljuk, majd elkészítem nekik.   

Természetesen én sem maradtam kutya nélkül, és a többiekhez hasonlóan, nekem is a gyerekkoromból indult a kutyás élet. Először, Henihez hasonlóan egy szálkásszőrű tacskóm volt, aki igen sok tanulságos élményt adott nekem már gyerekként is. Akinek volt már, az biztosan tudja, hogy nem egyszerű kutyafajta. A kis miniatűr raptor után érkezett az életembe Szena a rövid szőrű német vizsla lány, ekkor alakult ki a fajta iránti szeretetem, ami azóta sem múlt el. 

2016-ban fogadtam örökbe Nestort a hippi drótos német vizsla fiút a Futrinkàtól. Ő Mira mellett a másik kutyánk. Ő is rengeteg mindenre megtanított, hiszen minden kutya más és más személyiség, de úgy érzem, hogy Nestor igazi szőrös társam, mindig meg tud nevettetni a mai napig is.